Csatlakozz ahhoz a több, mint 1 millió hívőhöz, akik 21 napon át naponta legalább egy órát imádkoznak (május 7-28. között) Izraelért, Isten Jeruzsálemre és Izraelre vonatkozó üdvösséggel kapcsolatos ígéreteinek és terveinek előrehaladásáért. Némelyek egyedül imádkoznak majd, mások pedig ketten vagy többen (Mt 18:20) – virtuálisan vagy személyesen – otthonaikban, irodákban, kollégiumokban, gyülekezetükben stb. Egy több ezer szolgálatot felölelő együttműködés – közöttük Lou Engle, Jason Hubbard, Mike Bickle – egy millió hívőt mozgósít, hogy legyenek része egy globális szent összejövetelnek (május 7-28.), hogy különböző módon böjtöljenek és imádkozzanak az Úr Izraellel kapcsolatos céljaiért ÉS kérjék Őt, hogy támasszon 100 millió közbenjárót Izraelért az Izajás 62:6-ban tett ígéretének megfelelően, hogy szuverén módon "állítson", "rendeljen" vagy "jelöljön meg" közbenjárókat, akik emlékeztetni fogják az Urat az Ő ígéreteire. 6 Falaidra, Jeruzsálem, őröket rendeltem, egész nap és egész éjjel, sohase hallgassanak! Ti, Akik az Urat emlékeztetitek [közbenjárók], ne legyen nyugtotok; 7 és ne hagyjatok nyugtot neki, míg helyre nem állítja Jeruzsálemet, és dicsőséggé nem teszi a földön [Jézus visszajövetelekor]! (Iz 62,6-7) A böjt március 7-i meghirdetését követő első 10 napban több, mint 300 ezren jelentkeztek a különböző módokon való részvételre. Május 7-re ez a szám meg fogja haladni az 1 milliót, akik különböző módokon vesznek részt ebben a 21 napos böjtben (egyesek vízzel, mások zöldségekkel vagy gyümölcslevekkel böjtölnek, vagy napi egy étkezést fogyasztanak, és vannak, akik étel helyett "médiától böjtölnek" stb.) Az IHOPKC imaterme elkötelezett amellett, hogy 3 héten keresztül (május 7-28.) dicsőítsen és imádkozzon éjjel-nappal Izraelért. Az IHOPKC teljes idejű szolgálói közül több, mint 300-an személyesen elkötelezték magukat, hogy mind a 21 napon keresztül napi 6-12 órát töltenek az imateremben. Hálás vagyok a reakciójukért, hogy félreteszik a szokásos feladataik nagy részét, hogy ezt megtehessék! Az IHOPKC imaterme csak egy a sok központ közül, amelyek részt vesznek ebben. További információért arról, hogy a te gyülekezeted vagy szolgálatod hogyan lehet egy ilyen központ, lásd Isaiah62Fast.com vagy az Isaiah 62 Fast Facebook oldalt (https://rb.gy/8orcjp). Az Isaiah62Fast.com weboldal olyan gyülekezeteket, szolgálatokat, bibliaköröket, ifjúsági csoportokat stb. keres, amelyek "központként" szeretnének működni, és 21 napon keresztül (május 7-28.) szolgálati anyagokat, rendszeres kommunikációt stb. biztosítanak mások mozgósítására. Ha szeretnéd, hogy a gyülekezeted vagy szolgálatod információi szerepeljenek az Isaiah62Fast.com oldalon, akkor kattints a linkre a további információkért. Isaiah62Fast.com nem tárgyal semmilyen eszkatológiai álláspontot, hanem hív minden, bármely álláspontot képviselő hívőt a részvételre. Miért 100 millió? Sok év alatt az Úr számos embernek adta meg a számot: 100 millió közbenjáró Izraelért, különböző módokon. Eric Watt, Jason Hubbard (IPC) és csapata az elmúlt években többször is meglátogatta az IHOPKC-t. Ők képviselik és rendszeresen kommunikálnak olyan vezetőkkel, akik összesen több, mint 5000 imahálózatot vezetnek, amelyek együttesen 130 millió hívőt foglalnak magukban (először nehezen hittem el ezeket a számokat). Legutóbbi látogatásuk alkalmával (2022. december), megosztották, hogy ennek a több, mint 5000 imahálózatnak a vezetői és a hozzájuk kapcsolódó 130 millió közbenjáró összefognak, hogy 2023-ban négyszer együtt imádkozzanak a világ egyazon területéért a 110cities.com nevű globális missziós kezdeményezés keretében. Teljesen el vagyok ragadtatva, amikor belegondolok, hogy a történelemben először több, mint 100 millió hívő együtt egyazon földrajzi területért fog imádkozni ugyanazon a napon, egy év alatt négyszer (lásd: Jn 17,21-23). Ők 100 millióan Kínáért imádkoztak 2023. január 22-én. Április 17-én a Közel-Keletért fognak imádkozni, Izraelért május 28-án, és Indiáért október 31-én. Ez a 100 millió hívő mélyen elkötelezett Jézus és a nagy missziós küldetés iránt, de sokan közülük még nem kapcsolódnak az Úr Izraelre vonatkozó bibliai céljához. De egy napon (május 28-án) ez a 100 millió ember imádkozni fog Izraelért, ahogyan január 22-én Kínáért imádkoztak. De a május 28-át megelőző 21 napon keresztül több, mint 1 millió közbenjáró fog böjtölni és imádkozni, kérve a "Szentlelket, hogy lesből rajtuk üssön" azáltal, hogy megjelöli ennek a 100 milliónak a szívét az Ő szándékaira Izraellel kapcsolatban. Összefoglalva: csatlakozz ahhoz a több, mint 1 millió emberhez, akik minden nap legalább egy órán át imádkoznak Izraelért - egyedül vagy többedmagával (Mt 18:20) virtuálisan vagy személyesen, hogy imádkozzanak Izraelért ÉS kérjék a Lelket, hogy érintse és jelölje meg a 100 milliót május 28-án. MIÉRT TARTJUK ANNYIRA FONTOSNAK AZ IMÁT JERUZSÁLEMÉRT ÉS IZRAELÉRT? Izrael nemzeti szintű megtérése (ApCsel 3:19) és annak megvallása, hogy Jézus a Messiás (Mt 23:39) mélyen kapcsolódik Jézus második eljöveteléhez, a nagy missziós küldetéshez és hogy legyen "élet a halálból" az egész föld számára (Róm 11:15). Jézus addig nem tér vissza, amíg Jeruzsálem vezetői el nem ismerik őt Messiásnak a Zsoltárok 118:26 szerint. 37Jeruzsálem, Jeruzsálem […] 39nem láttok engem mostantól fogva mindaddig, [utalás Jézus visszajövetelére] amíg azt nem mondjátok: Áldott, aki [Jézus] az ÚR nevében jön! [így elismerve Őt Messiásként – Zsolt 118,26] (Mt 23,37-39) 19Tartsatok tehát bűnbánatot és térjetek meg, hogy eltöröljék bűneiteket [Izraelét], 20s hogy [...] elküldje [...] Jézus Krisztust. 21Őt ugyan az égnek kell befogadnia [megtartania az Atya jobbján] minden dolog helyreállításának az idejéig, amelyről Isten szólt századok óta szent prófétáinak ajka által. (ApCsel 3,19-21) Pál azt tanította, hogy Isten arra fogja használni a pogányságból megtért hívőket, hogy Izrael nemzetét arra késztesse, hogy a végső időkben befogadja Jézust. 11[...] jutott el az üdvösség a pogányokhoz, hogy féltékennyé tegye őket [Izraelt]. 13[...] büszkén teljesítem szolgálatomat, 14mert ezzel talán féltékennyé tehetem [Izraelt] [...] 15Hiszen ha elzárkózásuk [Izraelé] a világ kiengesztelődését jelentette, mi más lesz befogadásuk, ha nem élet a halálból [áldás az egész világ számára]? (Róm 11,11-15 STL) Hisszük, hogy ez a 21 napos globális Izajás 62 böjt katalizátorként fog hatni az Izraelről szóló biblikus beszélgetés felgyorsítására Krisztus testén belül világszerte ebben az órában. Ez a böjt május 28-án, pünkösd vasárnapján ér véget. Ezen a napon 100 millió hívő fog együtt imádkozni Izraelért, válaszként Isten hívására Jason Hubbardon, Eric Watton és a „110 város” csapaton keresztül, hogy 2023-ban négyszer mozgósítsa őket ilyen módon. Lásd a 110cities.com oldalt – április 17-én ugyanez a 100 millió hívő az egész Közel-Keletért fog imádkozni. Ez lesz az első alkalom a történelemben, hogy jóval több mint 1 millióan fognak napi 24 órán át, 21 napon keresztül imádkozni Isten Izraelre vonatkozó ígéreteiért. Ennek az imakezdeményezésnek az egyedisége önmagában is az idők jele, és Isten "kitűzött ideje egy még meg nem teremtett nemzedéknek", hogy közösen vegyenek részt az Ő Izraellel kapcsolatos céljaiban (Zsolt 102,14.19). 14Te majd [...] megkönyörülsz Sionon [Jeruzsálemen], mert itt az ideje, hogy megkönyörülj rajta, valóban itt az [megszabott, KG] ideje! 19Jegyezzék fel ezt a jövendő nemzedéknek, hadd áldja az Urat az a nép, amelyet majd teremt. (Zsolt 102,14.19) Ez a 21 napos böjt egy „globális Eszter-pillanat” (Eszter 4,14-16), amely jelentős „előlege” lesz a végső, döntő globális Eszter-pillanatnak, amikor hívők milliói fognak imádkozni, bátran kiállni Isten Izraellel kapcsolatos céljaiért (ahogyan a Szentírásban látni), és kiállni Izrael mellett, miközben az antiszemitizmus növekszik Jézus visszatéréséig (Zak 14,1-5). Ez a böjt napjainkban is fontos, mivel Izraelnek több, nagyon jelentős konfliktussal kell szembenéznie. 14Mert ha te most némán hallgatsz [nem reagálsz], a zsidók kaphatnak módot máshonnan a szabadulásra és menekvésre [...] Ki tudja, nem éppen a mostani idők miatt jutottál-e királynői méltóságra? 15Eszter ezt üzente vissza Mordokajnak: 16Menj, és gyűjts össze minden zsidót [...], és böjtöljetek értem [...]! (Eszt 4,14-16) Nagyon hálás vagyok Tom és Kate Hessért, akik 36 éve vezetik a Jerusalem House of Prayer-t [jhopfan.org] és Rick és Patricia Ridingsért, akik közel 20 éve vezetik a Succat Hallel-t Jeruzsálemben [succathallel.com], valamint más imaszolgálatokat, amelyek az elmúlt több, mint 20 évben jöttek létre. Ebben a böjtben Jézus mindenekfelettiségét magasztaljuk, és Isten Jeruzsálemet érő áldásának és a nagy missziós küldetés teljesítésének kapcsolatára összpontosítunk. Hiszen a "János 17:21-23" egységének szellemében együtt sokkal többet tehetünk. Töltse le Jason Hubbard ingyenes Moravian Miracle (Moráviai Csoda) című e-könyvét, amely Zinzendorf gróf rendkívüli történetét meséli el, aki a 24 órás imádságot (amely 100 éven át tartott) a történelem első protestáns missziós mozgalmával ötvözte. Ezt a könyvet PDF formátumban az Isaiah62Fast.com oldalon találod, vagy nézd meg a történetét a YouTube-on. Image source / licence https://isaiah62fast.com/
0 Comments
A következő tanítás egy sorozat része, ami Augsburgban, az ottani Imádság Háza alapító-vezetőjétől Johannes Hartl-től hangzott el. Ezt a tanítást, mint az Imádság Háza alapozása azóta is kötelező jelleggel ajánlják mindenkinek, aki szeretne bekapcsolódni akár rövidebb, akár hosszabb időre a szüntelen imádságba. A szóban elhangzottak pontos fordítására törekedtem, hogy minden fontos gondolat és meglátás eljusson az olvasóhoz is. Igyekeztem lekerekíteni a spontán szóbeliség sarkosságát minimális átfogalmazással és az érthetőséget segítő betoldásokkal. Ennek ellenére ez egy szóban elhangzott tanítás leirata marad, ezért az írott szöveg követelményeinek nem mindenben tesz eleget. Johannes nagy szenvedéllyel, sodró lendülettel beszél, ezt érdemes odaképzelni olvasás közben. Áldott olvasást kívánok! ------------------------------------------------------------------------------------------- Meggyőződésem, hogy az a dolog, amire a legsürgősebben és a leginkább szüksége van a nyugati kereszténységnek, az nem más mint 24/7-es Imádság Házai, ahol:
Tisztában vagyok vele, hogy nagyon meredek kijelentés részemről, miszerint ez a legsürgetőbb és legfontosabb dolog, amire a mostani időben szükségünk van. A következőkben mégis megpróbállak meggyőzni benneteket erről. Először is, ha ma 2011. 06. 09-én ránézel a kereszténységre, bármilyen felekezetből érkezel is, lenne kb. 100 dolog, amire azt mondhatnád: „Ez és ez sokkal fontosabb! – Egyáltalán hogy jut ilyen eszedbe ezzel az Imádság Házával?” Például mondhatnád:
A végén mindenki felteszi magában a kérdést, hogy akkor most valójában mi is a legfontosabb, a legsürgősebb? Mert mindenki azt mondja, hogy: „Ez a legfontosabb, a legjobb, a legújabb ötlet, a legsürgősebb, ide gyertek!” S akkor jönnek még valami teljesen hibbant csodabogarak, akik azt akarják, hogy sok ember főállásban imádkozzon, adományokból éljen, azért kapjon fizetést, hogy éjjel nappal imádkozik, mert ez a legsürgősebb és legfontosabb! „Hogy is pattant ez ki a fejetekből?” Amikor járva a világot különböző emberekkel beszélgetek az Imádság Háza vízióról, (24 órás ima, egy helyen) azt mondják az emberek: „Wow, milyen szuper!”. Viszont amikor konkrétabb lesz a dolog, akkor kellemetlenné válik: „Várjunk csak…, nem csináltok semmi mást?” Ráadásul elég sok pénzbe kerül, magasan kvalifikált embereket „elvonunk” más csoportokból, gyülekezetekből. Ezen a ponton kezd az egész kényelmetlenül furcsa lenni. A tipikus kifogások a következők:
Szeretném megvizsgálni veletek, hogy miért ez az idegesítő érzés, mi lehet ez a tüske, mi az oka ennek az érzésnek. Ugye Imádság Házáról van szó, ami az imáról, Istentiszteletről, dicsőítésről szól, tehát szeretném veletek együtt végiggondolni, mit is kapcsolunk ehhez a koncepcióhoz, hogy "dicsőítés"! Vagy, ha a szó nem része a te szókincsednek, akkor mondhatunk "Istentiszteletet", katolikus részről "liturgiát". Miről beszélünk, amikor arról a valamiről van szó, hogy teszünk valamit, hogy Istent megdicsőítsük? Tehát a DICSŐÍTÉS szót a legtágabb értelemben használom ma, mindaz beleértem, amit keresztények tesznek, hogy Istent megünnepeljék, hogy imádkozzanak. Álljon itt néhány lehetséges megnyilatkozás a témában, amiket hallhatunk:
Tudod mi tűnik fel nekem az ilyen megállapításokban? - Mindvégig kizárólag magunkról beszélünk. Egy önmagába zárt párbeszéd ez, amiben önmagunk körül forgunk. Van pedig valami, amiről ebben a témakörben egyáltalán nem beszélünk. Valami, ami ezekben a beszélgetésekben a liturgiáról, dicsőítésről nem kerül elő. Idecitálhatjuk még a liturgiáról szóló vitákat a katolikus egyházban, hogy milyen nyelven is misézzünk, vagy hogy zsinat utáni, vagy zsinat előtti liturgia szerint (netán zsinat közbeni…?) Csak egy kérdés nem hangzik el! Mégpedig, hogy tulajdonképpen kit dicsőítünk! Hogy ki Ő valójában, és hogy mi dicsőíti Őt meg valójában? Mert tudod az a tény, hogy a gyülekezetben dicsőítés/liturgia alatt libabőrös leszel, még messze nem azt jelenti, hogy ott valóban „ima történik”. Az emberek libabőrösek lesznek minden Wagner opera alatt is és könnybe lábad a szemük! - Az a tény, hogy a dicsőítést nagyon szépen éneklik, irtó jól szól az elektromos gitárral és az emberek ujjonganak, még nem jelent semmit! Ez minden jó koncerten így van! - Az, hogy az emberek felemelik a kezüket, és felemelő érzéseik vannak, önmagában semmit nem jelent. Ez minden U2 koncerten is megtörténik, mégsem dicsőítés. Az, hogy Jézus neve megjelenik a dalainkban, még messze nem jelenti, hogy dicsőítés zajlik. Mert: Ki számodra Jézus? A saját "személyiségi-trénered", aki segít, hogy jobb emberré válj? Vagy a kis hiányzó kirakósdarab a spiritualitásodhoz, hogy még jobban érezd magad? Vagy Jézus egy jó haver neked? VAGY: Jézus az neked, akiről a szentírásban az áll, hogy az Atya jobbján ül a trónon? Ami meghatározza, definiálja, hogy mi is a dicsőítés, az csakis az, hogy ki az, akit dicsőítesz és mi az, ami neki tetszik! Az egyetlen kérdés, ami tényleg fontos, hogy Istent dicsőítjük‑e meg éppen, vagy csak magunk körül forgunk! A kérdés egyáltalán nem az, hogy: jó‑e a dicsőítésvezető - kellenek-e új dalok - magyarul vagy latinul misézzünk‑e - kell‑e mozgó PowerPoint vetítés, vagy elég egy diavetítő álló képekkel - kell-e ilyen meg olyan kiegészítő… ez mind por és hamu, semmit nem számít, a lehető legkevésbé sem fontos, totálisan másodlagos! A dicsőítés nem arról szól, hogy meg tudunk-e vele szólítani új embereket, tetszik e majd nekik, hanem az egyedüli döntő kérdés, hogy amit csinálunk, egyáltalán dicsőítés-e?! És ezt az fogja meghatározni, hogy kit imádunk! És mi a teremtmény reakciója az Istenre, aki Ő valójában. Kicsit bonyolult a dolog ezért még egyszer: A legfontosabb kérdés: Ki az Isten? S ha ezt megválaszoltuk, akkor mi az egyetlen logikus reakciója a teremtménynek erre a tényre? Mi az ember egyetlen ésszerű válasza arra, hogy ki és milyen az Isten? #1 Isten a középpont, a centrum! Nézzük meg együtt az Ószövetségből, Ézsaiás könyvéből a 40. fejezet 14-22 versét. Isten önmagáról beszél: „14Kivel tanácskozott, ki világosította fel, és ki tanította őt az igazság ösvényére? Ki tanította tudományra, és az okosság útjára ki oktatta?15Íme, a nemzetek olyanok, mint vízcsepp a vödrön, és mint porszem a mérlegserpenyőn, annyit érnek; íme, a szigetek, mint a por, annyit nyomnak. 17A nemzetek mind, mint a semmi, olyanok előtte, üres semmiségnek számítanak neki.” Isten végtelenül és teljesen a nemzetek hatáskörén felül áll, semmiféle hatással nincs rá, ha az ENSZ valamilyen döntésre jut, vagy a NATO, vagy az OPEC országok, a G8, vagy a G20, vagy Németország. S nem azért, mert nem szereti az embereket, hanem azért, mert Ő végtelenül, abszolút szuverén módon fenségesen mindenek felett áll, minden emberi földi dolgok felett. Mert Ő végtelenül hatalmasabb, mint ezek mind. Az igerész folytatása így szól: „22Az, aki a földkerekség felett trónol, melynek lakói olyanok, mint a sáskák; aki kiteríti, mint a fátylat, az eget, és kifeszíti, mint a sátrat lakóhelyül; 23aki a fejedelmeket megsemmisíti, a föld bíráit a semmivel teszi egyenlővé; 24amikor még el sem ültették, el sem vetették őket, és még gyökeret sem vert törzsük a földben, máris rájuk fúj, és kiszáradnak, és a szélvész, mint a pelyvát, elsodorja őket.” Testvéreim, mindaz, ami a mi szemünkben nagy és hatalmas, az az Isten szemében nevetséges. A föld lakói, mint a sáskák, olyanok előtte! És újra: Nem azért, mert értéktelenek, hanem mert Isten abszolút szuverén módon minden felett áll. Senki nem válthatja Őt le. Még ha a világ összes embere ateista lenne, az sem rendítené meg Őt a legkevésbé sem. Ha valaki azt mondja: "Véleményem szerint nem létezik Isten!" és az emberiség 90 % egyetértene, akkor sem mondaná Isten, hogy: „Jaj, van egy kis problémám...” Ez nem így működik! Ugyanott folytatva a 25.verstől:25»Kihez hasonlíthatnátok engem, hogy egyenlő volnék vele?« – mondja a Szent. 26Emeljétek a magasba szemeteket, és nézzétek: ki teremtette a csillagokat ott fent? Ő aki előhozza szám szerint seregüket, és mindnyájukat nevén szólítja; nagy ereje és erős hatalma miatt egyikük sem mer hiányozni.” Ő a saját szavával tartja a mindenséget. Isten a centrum! – Mégpedig minek a centruma? – Igen pontosan: abszolút mindennek! Isten a mindenség centruma! Van egy idézet, amit nagyon szeretek: „Minden teremtmény, a legparányibb rovartól kezdve a legzseniálisabb és leghatalmasabb emberig, egy szinten állnak. Mindannyian a végtelen nemlétezés szakadéka fölött függenek szabadon lebegve úgy, hogy ami egyes-egyedül tartja őket, az az Ő (Isten) szuverén, hatalmas, teremtő Szava.” Az idézetbeli meglátás tehát arról szól, hogy teljesen mindegy melyik teremtményről van szó, legyen az egy csiga, ami kisebb mint te, vagy egy rovar, ami még kisebb, vagy egy baktérium, ami még kisebb. Mindegy, hogy csak a családod felett van befolyásod, vagy csak afölött, hogy mikor kelsz és fekszel le, vagy akár egy nemzet felett. Mindegy, hogy ismert vagy-e vagy sem. Egy dolog minden teremtményben közös, mégpedig az, hogy egyikünk sem tudja magát létrehozni. Semelyikünknek sincs a kezében a saját létezése. Nem te hívtad létre magadat. Semmit sem tudsz létrehozni. Egy ember sem tud létrehozni egyetlen kis atomot sem. Senki nem tud életet teremteni. Csak meglévő életet tudunk megölni, vagy megváltoztatni, csak létező anyagot tudunk változtatni, de nem tudunk anyagot létre hozni, nem tudunk időt teremteni, nem tudunk életet teremteni. Mindent, amink van, ajándékba kaptunk. Minden légvételünk, minden molekula oxigén, amit belélegzünk csak azért van, mert Isten megteremtette nekünk. Ő a centrum, minden ember és minden állat pedig pontosan egy szó távolságra van a végtelen nemlétezéstől. Ez a szó pedig az Isten szava, amit kimondott: "LEGYÉL!!!" Ez az egyetlen ok, hogy miért létezel. Mert Ő akart téged. És minden az egész univerzumban erre az centrumra: Istenre mutat, hozzá igazodik. #2 A bűn definíciója A 19. Zsoltárban olvassuk: "Isten dicsőségét beszélik az egek, és keze művét hirdeti az égbolt. 3Ezt harsogja az egyik nap a másiknak, erre tanítja az egyik éj a másikat.” A nap dicsőíti Őt, a csillagok dicsőítik Őt, a mindenség dicsőíti Őt. Ő mindennek a középpontja, és ennek a kijelentésnek a fényében válik láthatóvá, hogy milyen sokkoló, milyen borzalmas is a bűn. Illetve másképp fogalmazva, hogy mi is a bűn valójában. Tudod, hogy mi nem a bűn? A bűn nem az, hogy: "Ó hazudtunk!" - hú szörnyű..., vagy hogy: "Szeretetlenül éltem" - hiszen minden ember akar szeretni! A bűn definíciója nem az, hogy nem szerettünk, vagy, hogy „rossz nővel bújtam ágyba” vagy, hogy loptam. A bűn definíciója teljesen más. Róm 1,20-23 -ban olvassuk olyan emberekről, akik látják, amiről épp szó volt, hogy Isten teremtett mindent: "20Hiszen az, ami láthatatlan benne: örök ereje és istensége, a világ teremtése óta alkotásai alapján értelemmel felismerhető. Éppen ezért nincs mentség számukra, 21mivel ők, bár megismerték Istent, nem dicsőítették őt, mint Istent, és nem adtak hálát neki, hanem üressé váltak gondolataikban, és sötétség borult oktalan szívükre. 22Bölcseknek mondogatták magukat, és esztelenek lettek, 23fölcserélték a halhatatlan Isten dicsőségét halandó embereknek, sőt madaraknak, négylábúaknak és csúszómászóknak a képmásával.” Tehát a bűn valójában nem az, ha lopsz, vagy házasságot törsz. A bűn definíciója ez: "Decentralizálás vagy Isten elfelejtése". Ha Isten a centrum, akkor a bűn definíciója a következő: Az ember, aki egyedül Istennek köszönheti létezését; az ember aki egy arasznyival sem tudja meghosszabbítani a napjainak a számát, aki a haja színét nem tudja fehérre vagy feketére változtatni; a gyenge, halandó ember, aki a születésekor vérben fürdik, amikor pedig 80 éves lesz, járókerettel jár; az ember, aki a végén ugyanolyan nyomorultul hal meg, mint minden más teremtmény, ez az ember azt mondja: "Én akarom meghatározni, hogy mi a valóság, a realitás, és mi nem. Hiszen én mégiscsak tanult és bölcs ember vagyok!" Az ember, aki halandó, és valójában nincsen saját realitása, csak az, amit Isten adott neki, arra használja a lélegzetvételt, melyet Istentől kapott, hogy így szóljon: "Hogy minek van létjogosultsága és minek nincs, azt én döntöm el! Ami számomra logikusan nem belátható, azt nem hiszem el. Ami pedig nem szolgál engem, nem lehet semmi haszna, hiszen végeredményben én határozom meg és tőlem függ, hogy mi a valóság.” Ez a bűn valósága. Istent elfelejtése. Úgy élni, mintha mi nem teremtmények lennénk, s mintha Ő nem a teremtő lenne, akire irányulva- és aki által teremtetett minden, aki nélkül "a semmi" lenne. #3 Ismerethiány Az a problémánk nekünk keresztényeknek, hogy nincs ismeretünk! Az ismerethiány. //Az ismeret szó itt most nem annyira a teológiai tudásra értendő (bár arra is), sokkal inkább arra az élő ismeretre vonatkozik, ami a Szentlélek munkája bennünk, amit ajándékba kaphatunk Istentől! - fordítói megjegyzés// Az előbb feltettem a kérdést, hogy mire gondolunk amikor a dicsőítésről beszélünk. Azt is mondtam, hogy a mi problémánk nem a zene, a zenész, a dalszöveg nyelve vagy hogy melyik zenekar/orgonista játszik. Az a mi problémánk a dicsőítést illetően, hogy valójában nem tudjuk ki Jézus! A dicsőítéssel való problémánk igazából az Istennel való problémánk. A mi problémánk nem az, hogy rossz a hangosításunk, ami mindig recseg, vagy hogy nem működik a PowerPoint rendesen, vagy hogy nincs elég modern szövegű dalunk, vagy hogy nem vagyunk profi zenészek. A mi problémánk, hogy nem tudjuk, kicsoda Jézus! Nincsen ismeretünk Istent illetően. Ezekre az alapkérdésekre, melyeket már említettem, hogy: "Ki Isten?" és " Mi a teremtmény egyetlen logikus reakciója erre?" - erre a két kérdésre az ismerethiány miatt nincs válaszunk. Ha a Mennyre tekintünk, - és ebben a tanítássorozatban a Mennyel fogunk foglalkozni, az igéből fogjuk megvizsgálni, hogy mi történik a mennyben - akkor ott pontosan egy téma van, amiről beszélnek, gondolkodnak és énekelnek. Mi ez a téma? „Ő, aki a trónon ül.” Az egész Menny ezzel az egy témával foglalkozik, e-körül forognak, teljesen belefeledkezve arra összpontosítanak: "Ki Ő valójában?!" És a teremtmény örök válasza erre évmilliókon át, a trón körül, nem más, mint: „Ő méltó a dicsőítésre! Ő Szent!” A dicsőítés alatt viszont viszonylag keveset gondolunk a mennyre, mert viszonylag keveset gondolunk Istenre. Mert amikor istentiszteletről vagy liturgiáról van szó, olyankor kb. minden mással foglalkozunk, csak Vele nem! Tudod, hogy ehelyett mivel vagyunk elfoglalva? Azzal, hogy mit tehet Ő értem. A dalaink ezt tükrözik: „…olyan rosszul vagyok, de Te megsegítesz, mert olyan jó vagy, ezért teszek én is érted valamit, hogy Te is tegyél értem még valamit…” Dalokat éneklünk saját magunkról, s arról, hogy Isten mit tehet értem, hogy jobban legyek. S prédikálunk magunkról, és hogy, hogyan változzunk meg… beszélünk a személyiségünkről, és a beállítottságunkról, és jobb hozzáállásokról, melyekről olvashatunk az igében, s hogy Isten segíthet nekünk. Beszélünk arról, hogy nem teljes az életünk, bár sok dolog megvan már, de egyvalamire még szükségünk van az életben, Istenre! „Van már vízszűrőd? Sportolsz már? Házas vagy már? Van már cipőbetéted, hogy ne legyenek gerincbántalmaid? Akkor már csak Istenre van szükséged!...” És így evangelizálunk is! Nincsenek olyan prédikációink, amik az Ő dicsőségéről vagy szentségéről szólnának, csak önmaga miatt. Mennyi tanítást hallhatunk, ami csak Róla szól, az Ő szépségéről, az Ő méltóságáról, a dicsőségéről, a tulajdonságairól? Van egy ősi latin egyházi mondás: Lex orandi est lex credendi - lex credendi est lex orandi", ami annyit tesz: "a hit törvénye az az imádság törvénye” és fordítva, „az imádság törvénye a hit törvénye”. Mit is jelent ez? Ahogyan imádkozol, úgy hiszel is, és ahogy hiszel, úgy imádkozol is. A dicsőítésünk sosem fog tudni magasabb szintre lépni, mint az ismeretünk, hogy ki Ő valójában. Ha az ismeretünk kicsi, akkor a dicsőítésünk is ugyanolyan kicsi lesz. Ugyanez vonatkozik a személyes imaéletünkre is. Ha kevés ismeretünk van arról, hogy milyen az Isten, akkor nem tud tovább fejlődni az imaéletünk, érzelgőssé válik és "Jó jó, majd jobban törekszem…" mert ha nem vagyunk táplálva igaz ismerettel arról, hogy kicsoda Ő, akkor az imaéletünk csak egy érzelgős önmagunkat hajcsárolása lesz. #4 Az ismerethiány két területe Két területen is hiányosak az ismereteink. Ha a 3. pontban említett ismerethiányt boncolgatjuk, két hamis koncepcióra bukkanunk pontosan ebben a két témában, hogy ki az Isten, és ki vagyok én. Egyfelől hamis a koncepciónk arról, hogy ki Isten valójában, másfelől hamis a koncepciónk arról, hogy kik vagyunk mi magunk. Istenről olyan képünk van, ami Őt lealacsonyítja a valósághoz képest. Erről most nem sokat fogok beszélni, mert a múlt télen egy egész tanítás-sorozatot tartottam ebben a témában; a címe Mysterion. Ebben végig arról volt szó, hogy kicsoda Isten. //magyarul elérhető Margulescu Cotiso Youtube csatornáján// Illetve van egy másik sorozat is Krisztus dicsősége címmel, ahol végig Jézusról van szó//ez tudtommal nincs meg még magyarul//, van tehát anyag, amit a témában tanulmányozhatsz. Most tehát azt nézzük meg, hogy én ki vagyok Őelőtte. Kérdés: -Ki tudja hol kezdődött ez a két hamis koncepció? - Az Édenkertben. Az Édenkertben hitte el az ember a hazugságot, hogy: "Nem bízhatsz igazán Istenben, és nem bízhatsz igazán az Ő szavában.", hiszen a kígyó ezt mondta: „Komolyan mondta ezt nektek Isten?” És a kígyó ugyanezt mondja ma is: "Hát igen, ez talán benne van a Bibliában, de komolyan mondja ezt Isten? Nem, ezt nem érthetjük szó szerint, újra kell értelmezni a mai kornak megfelelően, Isten valójában nem ezt mondta…” Ezáltal erejét veszti az Isten személyéről alkotott koncepciónk, mert az Isten szavát már nem úgy fogadjuk, mint Isten szava, Szentírás. A másik koncepció, a "ki vagyok én" szintén az édenkertben lett tönkre téve. Mégpedig hogy? ... "felismerték, hogy mezítelenek". Belépett az emberek életébe a szégyen hatalma. A szégyené, ami azt mondja bennünk: "Nem mutathatom meg magam csak úgy Istennek ahogy vagyok! - Ugye nem is egészen tudok hinni benne, meg aztán a Biblia is bizonytalan, hogy melyik rész mennyire hiteles, az egész olyan ködös. Meg egyébként sem akarom magam megmutatni, mert szégyellem magam Amire szükségünk van, az világos felismerés mind a két témában! "Ki az Isten?" (ezt a témát nem fejtem ki tehát tovább), de amiről még beszélni fogok, hogy: "Kik vagyunk mi az Ő fényében?" Kik vagyunk mi? A két legfontosabb kérdés a dicsőítés kapcsán, amiket már említettem, hogy kicsoda Isten, akit imádunk, és a másik, hogy mi a magától értetődően szükséges reakciója a teremtménynek erre a tényre. Az egyszerű válasz arra, hogy ki vagyok én, kik vagyunk mi, és mi az életünk értelme, ez: az életed értelme a dicsőítés. Az élet értelme: dicsőítés. Ez olyasmi, amit biztosan többször olvastál a Bibliában, de ritkán érezzük ennek a kijelentésnek a súlyát. Az Efezusi levél 1. fejezetében olvassuk, hogy „arra rendelt minket, hogy … magasztaljuk dicsőséges kegyelmét". Szeretnéd tudni mire vagy elhívva, mi a hivatásod? Dicsőítésre vagy elhívva, arra vagy rendelve, hogy Istent imádjad és megdicsőítsd Őt az életeddel. Az életed nem saját magad körül forog, ha megpróbálod megmenteni az életedet úgy, hogy magad körül forogsz, akkor el fogod veszíteni. De abban a pillanatban, amikor önként elveszíted az életedet, hogy Istent imádjad, akkor nyered meg azt, mert: "9Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket!" A dicsőítés a te hivatásod! Imádat a te rendeltetésed. És ez a legmagasabb, legfontosabb, legközpontibb rendeltetésed. Minden egyéb, amit emberként teszünk, ezt az egy, legfelsőbb célt szolgálja!!! A dicsőítés és az imádság nem olyasmi, amit beiktatok minden reggel fél óra erejéig, hogy a napom jobban sikerüljön. A dicsőítés nem olyasmi, amin a gyülekezet fél órán át részt vesz, hogy utána az Istentisztelet áldottabb legyen, vagy az evangelizáció hatékonyabb legyen. Minden evangelizáció, minden akció, minden csak egy célt szolgál, hogy Isten megdicsőüljön! Ez az értelme, hogy egyáltalán bármi létezik, amiért a föld létezik. A föld azért lett teremtve, hogy Istent dicsőítse! S a bűn nem más, mint hogy ebből a rendeltetésből kiestünk és önmagunk körül kezdtünk forogni, ezzel kezdődött az egész slamasztika. A 2. Vatikáni zsinat egyik dokumentumában, a Gaudium et spes 24-es pontjában olvashatunk egy mondatot, amit csodálatosnak találok: „az ember – aki az egyetlen teremtmény a földön, akit Isten önmagáért akart – teljesen csak akkor találhat önmagára, ha őszintén elajándékozza magát". Még egyszer! Itt arról van szó, hogy az ember az egyetlen teremtmény, akit Isten öncélúan teremtett, akinek a létezése nem feltétele semelyik másik teremtmény létének sem, így logikailag egyetlen lehetséges célja marad az emberi létnek... Isten önmagának teremtette, és csak abban találhatja meg ez a teremtmény az élete értelmét, ha önszántából, teljesen vissza-ajándékozza magát a teremtőjének! Nem a föld számára lettünk teremtve. Nem egy másik ember számára lettünk teremtve. Része vagy egy szent papságnak, szolgálatod van Isten trónusa előtt! Van egy rendeltetésed, egy funkciód Isten trónja előtt! Hogy a helyedet el fogod-e foglalni vagy sem, az egy másik kérdés, de ez a rendeltetésed, a hivatásod! Ez az értelme annak, hogy Jézus meghalt a kereszten. Nem csak az, hogy majd a mennybe kerüljünk, és hogy majd ott jobb dolgunk legyen, hanem hogy szent papsággá tegyen minket, hogy szégyen nélkül, mint a bűnbeesés előtt, odaléphessünk Isten elé, és megdicsőíthessük Őt. A dicsőítésnek ebben az aktusában pedig mi magunk is beteljesedést és boldogságot találunk. Micsoda hihetetlen és dicsőséges hivatás ez! Az imádság tehát nem egy eszköz, valami más cél eléréséhez! És ezt megfogalmazhatjuk radikálisabban is: Az imamozgalom és az Imádság Házai nem annak eszközei, hogy majd ébredés történjen, vagy hogy a gyülekezetek létszámban növekedjenek, vagy hogy az evangelizáció hatékonyabb legyen. Az evangelizáció és az ébredés szolgálnak arra, hogy az emberek az Imádság Házába jöjjenek. Az evangelizáció az eszköz, ami az imát szolgálja és nem fordítva. A végcél az, hogy minden nemzet, Jézust dicsőítse, és felemelje Őt. Ez a cél, ez a legfőbb elhívás! És önmagában az! #5 24/7 Mégis sajátos módon nehézséget okoz nekünk, hogy miért vannak ezek a különcök, akik "valahol fenn a hegyen" 0-24-ben imádkoznak. Egyébként ez az egész nem az úgynevezett Imádság Háza mozgalomról szól, vagy bármiről, amit te ehhez kötsz, meglehetősen mindegy, hogy milyen formája van. Lehetnek ezek szerzetesek egy kolostorban, vagy gyülekezetek, akik mindent az imádság köré szerveznek. Csodálkozni fogunk a mennyben, hogy ki mindenki jön Isten családjába, milyen vallási szokásokkal és milyen kinézettel. Tehát csak arról van szó, hogy hol található imádság, önmagáért. Amikor elgondolkozunk a 24 órás imádságról, más néven 24/7-es imáról, akkor első pillantásra nagyon abszurdnak tűnik, hiszen miért kelnének fel emberek az éjszaka közepén, és mondanának le az ünnepnapokról és jönnének pl. szenteste, mikor senki más nincs ott, és hangolnák be a gitárt, hogy este 22 órakor azt énekeljék: "Mily nagy Istenünk..." egy teremben, ahol rajtuk kívül nincs is senki más! Ráadásul elég sok erőforrást is igényel, időbe és pénzbe is kerül! Kinek van ilyen kitekert ötlete?! Mondhatnánk: miért nem elég ezt napi két órában csinálni? Miért kell napi 24-ben? Nos, elég sok minden működik napi 24 órában. Például a kórházban a sürgősségi természetesen napi 24 órában nyitva van. Miért? Jó okkal, mert az emberi élet megmentéséről van szó. Ha éjjel 3-kor bajom lenne, bemennék a kórházba, és az orvos azt mondaná, hogy "Bocsánat, de egész nap dolgoztam, valamikor be kell zárnunk, majd holnapután nyitunk újra", akkor nulla megértéssel viseltetnék irányába, mert az érték, amiről szó van, az emberi életé (például a gyermekemé) olyan magas, hogy természetesen semmilyen áldozat, amit egy orvosnak vagy nővérnek meg kell hozni, nem túl nagy érte. Logikus. De vannak egyéb dolgok is nyitva éjjel-nappal. Például benzinkutak. Vannak 24 órában nyitva tartó kutak, és ezt teljesen természetesnek találjuk, mert ha éjjel az autópályán kifogy a benzinünk, akkor nagyon örülünk, hogy a benzinkutas ott van a kúton, tudunk tankolni és talán a benzin mellé még egy snickers-t is elad nekünk. Ez mindenki számára elfogadott. Az én szükségletem a benzinre van olyan fontos, hogy jogosan elvárható, hogy valaki éjszakai pótlékot kapjon, reggel hatkor kerüljön ágyba, és a családja alkalmazkodjon ehhez az életritmushoz. Ez természetes. Nem beszélve arról, hogy már van éjjel nappal nyitva tartó Mc'Donalds is, hiszen: "Ha az éjszaka közepén felébredek és megéhezek, mitévő legyek? Természetesen el kell hajtanom a Mc'Donalds-ba és hajnali 3 kor bic-mac-et kell vásárolnom magamnak!"… Senkinek nem jut eszébe, hogy ez az erőforrások pocsékolása, hogy túl sokba kerül éjjel nyitva tartani a "mekit", mert egyértelmű nekünk, hogy az érték, amit az képvisel, hogy éjjel is kaphatok egy hamburgert, olyan kézzelfogható és központi, hogy emiatt az éjjel fennmaradás áldozata abszolút értelmesnek tűnik... Nos, hogy őszinték legyünk, a sürgősségin az emberi éle értéke és a big-mac értéke között elég nagy különbség van. De a közös pont a két példában a következő: Ha világosan érthető számunkra egy dolog értéke, akkor teljesen természetes, hogy ezt napi 24 órában akarod, hogy legyen. Érték, hogy van rendőrség. Nem is kérdés számunkra, hogy napi 24 órában kell, hogy szolgáljanak. Viszont ha arról van szó, hogy Istent imádjuk, a világmindenség teremtőjét dicsőítsük…, aki előtt a föld lakói olyanok, mint a sáska, aki a kerubok felett trónol a Mennyben… akkor mondunk ilyeneket, hogy: „Rendben, legyen heti egy óra dicsőítő alkalom! És én, mint vezető, ma nem tudok menni, mert megbeszélésem van az új gyülekezeti terem csatornázásáról, bocsi, ez egyszerűen túl sok! A két gyakornok is tudja vezetni a közbenjáró imát. Azonkívül az sem baj, ha nem vesz mindenki részt benne, nem kell az embereket túlterhelni! Egyszer a héten eljönnek Istentiszteletre, annak már örülünk. Minden más már túlzás.” (A meki persze nyitva lehet éjjel, az ok...) „A gyülekezetünk imaideje így néz ki: vasárnap 10:00-11:05-ig, és szerda este van még az asszonyok horgoló-köre, ott is imádkoznak mindig az elején.” Látjátok persze, hogy cinikus vagyok, de azt is megfigyelhetjük egyben, hogy mennyire (nem) logikus számunkra, hogy Istent dicsőítsük szüntelenül, 24 órában. "Ez extrém! A rendőrség járőrözzön 24 órában? Persze!" De: "Isten dicsőítése? A legfenségesebb magasztalása?... Hát az túlzás! Hé! Hát aludni is kell valamikor!" #6 A szüntelen ima logikus A problémánk az, hogy híján vagyunk az ismereteknek. Mert ha tisztán látnánk, hogy kicsoda Isten, és tisztán látnánk, hogy milyen dicsőséges a saját hivatásunk a szent papságban, akkor a szüntelen dicsőítés a legtermészetesebb, mértékében leginkább passzoló (mert napi 25 óra nem lehetséges), leglogikusabb reakciónk lenne, s azt mondhatnánk: "Mit is csinálhatnánk mást?". A szentek és vének a trón körül szintén dicsőítenek, de NEM azért, mert duracell elem van a hátukban és csak mondogatják: Szent, szent, szent, szent… HANEM mert az örökkévalóság minden pillanatában Istenre tekintenek, és arra a logikus következtetésre jutnak, hogy le kell, hogy boruljanak, és meg kell vallják, hogy Ő SZENT! Kedveseim, ha most egy milliomod részét látnám Isten dicsőségének, akkor reszketve, sírva esnék a padlóra, és próbálnék meg a repedésekbe bemászni az Ő fensége és dicsősége előtt (súlya alatt). Mert Isten annyira dicsőséges. S ha ezt nem tesszük, az nem azért van, mert mind olyan bénák lennénk, hanem azért, mert egyszerűen még túl keveset láttunk belőle. Túl keveset abból, hogy ki Ő valójában. A 24/7-es ima tehát logikus! A legtermészetesebb dolog a világon. Az a problémánk, hogy mi már most 24 órában dicsőítünk, csakhogy 24 órában önmagunkat imádjuk. Ugyanis, mint teremtmények, a nap 24 órájában saját magunkkal vagyunk elfoglalva. A saját problémáinkkal, szükségleteinkkel: "jól vagyok - rosszul vagyok. Ezt kell tennem, hogy azt megkapjam, azt kell tennem, hogy amazt ne veszítsem el. Így kell tennem, hogy itt befolyást szerezzek, úgy kell tennem, hogy itt és ott a kis céljaimat elérjem. S megvalósítom önmagam!"… Így 24 órában önmagamat imádom. Teljes cégek és nemzetek forognak e-körül, hogy önmagunkat imádjuk, dicsőítjük és állítjuk a középpontba. Nem csoda, hogy problémánk van a 24 órás dicsőítéssel. Azzal nincs problémánk, hogy a héten egyszer elmenjünk a templomba, hogy aztán jobban érezzük magunkat. Ez jól illik a modellünkbe, amiben önmagunkat állítjuk a középpontba. Utána zökkenőmentesen folytathatjuk az önimádást. Még egyházként és gyülekezetként is folyamatosan ebben a veszélyben vagyunk, hogy önmagunk körül forogjunk és a saját szükségleteinket dédelgessük/dicsőítsük. Azt lessük, hogy a mi szükségleteink hogyan lesznek betöltve, míg a megváltó válasz a következő lenne: "Ti pedig választott nép, királyi papság, szent nemzet, Isten különleges tulajdona vagytok azért, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki titeket a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott". Barátaim! Milyen hatalmas módon emelne ki bennünket a kicsinyes hülyeségeink bénító köreiből, ha a pillantásunkat felemelnénk Őrá! #7 Ez a hivatása az egyháznak/gyülekezetnek Ez a pont kicsit egyházpolitikai, ha aktív lelkipásztor vagy, akkor lehet, hogy nem fogod annyira csodálatosnak találni, amit mondani fogok, de van egy kijózanító hírem. Mielőtt rátérnék, egy fontos dolog: Örülök minden gyülekezetnek, ami van, és ünneplem a létezésüket. Mert jó, hogy vannak keresztény gyülekezetek! DE: A mai a gyülekezeti modell, ahol: vasárnap délelőtt különböző helyekről az emberek összegyűlnek, hogy egy órát együtt töltsenek, néhány éneket énekeljenek – a katolikusok, hogy eucharisztiát ünnepeljenek – egyébként, hogy egy hosszú prédikációt hallgassanak, majd hazamenjenek, és aztán a hét folyamán még egy alkalommal bibliaórára, vagy női horgolókörre, vagy kiscsoportra, vagy hasonlóra összegyűljenek, s ezen felül pedig éljék az életüket; EZ a modell; amiről mondhatjuk, hogy van létjogosultsága, sőt elég hosszú hagyománya is (ha nem is évezredes, de pár száz éves hagyománya); ennek a modellnek van egy nagy problémája: a szentírásban nincsen ilyen modell... az újszövetségben sehol sem bukkan fel ez a modell. Nem mondom, hogy nincsen létjogosultsága, de az, hogy valakik a héten egyszer találkoznak, és talán még egy alkalommal kiscsoportra, vagy ilyesmire, ez a modell se az Ószövetségben, se az Újszövetségben nem létezik. Én pedig abszolút meg vagyok győződve róla, hogy a keresztény egyházban/gyülekezetben ez radikálisan meg fog és meg kell változnia. Jézus azt mondja: "Az én házam az imádság háza lesz minden nemzet számára!" és ha Jézus mond valamit akkor azt komolyan veszem. Ekkor viszont azt mondjuk: "... de Johannes, ha egész időnkben az imádság lenne a középpontban és már mindenki csak imádkozna, akkor mi lenne a testvéri szeretettel, a szolgálatokkal és a cselekedetekkel? Barátaim nézzük meg nagyon figyelmesen, hogy amit teszünk, azt valóban testvéri szeretetből tesszük-e? Mert őszintén szólva átkozottul jók vagyunk abban, hogy egyszerűen a saját országunkat építsük. Egyszerűen kiterjesszük a befolyásunkat azáltal, hogy "egy kicsit a szegényeknek is adunk". Az arrogáns hitünkhöz pedig, hogy saját erőből igazakká tesszük magunkat, itt-ott hozzáteszünk pár jócselekedetet, hogy megnyugtassuk a rossz lelkiismeretünket. Testvérek, természetesen a hiteles testvéri szeretet mellett vagyok! De sok esetben, ami jótékonyságnak néz ki, nem más, mint ugyanaz az arrogáns játék, amit önmegvalósításnak hívunk, csak éppen kicsit másképp, mint egyéb területeken. Nagyon kemény és negatív, amit most mondtam, és nem gondolom ilyen keményen, de ez a tendencia, hogy magamra hívjam a figyelmet, akár adomány, akár szociális tevékenység által, ez az önmagamra figyelmet vonó dinamika igazából önmagam imádása, s erre nincs védőoltásunk, mindannyian hajlunk rá. Az, hogy a magunk országát építsük, ahol "én uralkodom... adok valamit a szegényeknek is, de én vagyok a király…" ennek a kísértésnek mind ki vagyunk téve. Hiszem, hogy nagyon szó szerint kell érteni, amit Jézus ezzel kapcsolatban Mt 6,33-ban mond: „Keressétek előbb az Isten országát és az Ő igazságát, és minden más megadatik nektek.” Testvérek, ha a "minden más" nem "adatik meg", ha hiányt szenvedünk, ha nem mennek előre, nem működnek a dolgok, hiába dolgozunk becsülettel, alig látunk gyümölcsöket…, ez mi miatt van? Hát valószínűleg amiatt, mert Isten országa még nem áll a középpontban nálunk. "Keressétek előbb (első helyen) Isten országát!" Mi az Isten országa? Hogy Ő Királyként uralkodhat és elismerjük Úrnak. És ennek természetesen lesz arra kihatása, hogy hogyan bánok az emberekkel, és hogyan élek, de vegyük komolyan ezt a pontot. Csak azért, mert kicsit aktív vagyok keresztényként, és az atomreaktorok ellen vagyok, még messze nem azt jelenti, hogy a szívem Isten uralma alatt van. Ugyanúgy, ahogy az, hogy Jézus neve elhangzik a dalainkban, nem jelenti, hogy az élő Istent dicsőítjük épp… A végén ott lebeg a döntő kérdés előttünk: Kit szolgál az egyház? Kit szolgál a kereszténység? Nem szolgálhatsz két Úrnak. A Galata levélben mondja Pál, ha embereknek próbálok tetszeni, akkor nem vagyok többé Krisztus szolgája. Halljátok? Nem szolgálhatunk két Úrnak! Mi, személy szerint, és együtt gyülekezetként dicsőítésre vagyunk rendelve. Ez a mi funkciónk, nem az, hogy embereknek tetsző életünk legyen. S abban a pillanatban, amikor minden projektünket, zenénket, öltözködésünket, Istentiszteletünket aszerint szervezzük, hogy embereknek legyen tetszetős, akkor elhagyjuk az áldás és gyümölcsözőség térségét. Ezzel ellentétben, ahol először azt keressük, hogy Ő a király, (ahol keressük ezt: a keresés valami aktív dolog, nem történik magától!), ahol azt keressük, hogy Őt úgy lássuk, úgy ismerjük, úgy ismerjük el, mint Aki Ő! És magasztaljuk is azért aki Ő, és itt a teremtményei arra az egyetlen logikus következtetésre jutnak, hogy egész szívvel, és mindennel, ami vagyok, olyan erős elhatározással, ahogy csak tudok, Őt imádom, csak erről a helyről várhatjuk el, hogy minden mást megad amire szükségünk van, és gyümölcsözőek leszünk. Hiszem, hogy Isten az egész világon Imádság Házait fogja létrehozni. Hiszem, és kijelentem prófétai módon, hogy 10 éven belül 10 szer annyit fogunk látni, mint most. Ez történik az egész világon, mert Isten ezt a modellt, elképzelést, hogy hogyan is néz ki egy keresztény gyülekezet, radikálisan megváltoztatja. Mert a mostani modell sem a szentírásban nem található, sem nem öregebb mint 500 év. Az a katolikus vagy evangélikus vagy szabad keresztény gyülekezeti modell, amit most élünk, az 1000 évvel ezelőtt nem létezett. S nem tudom meddig lesz még jelen. De Isten hívása, hogy Őt úgy ismerjük el, ahogyan Ő valójában van, és úgy dicsőítsük Őt, mint az ő jelenlétébe meghívottak és királyi papság, ez a hívás, egyre hangosabb és hangosabb és hangosabb lesz, egészen addig, amíg Jézus dicsőségben visszajön. Mert az Ő háza AZ IMÁDSÁG HÁZA lesz! S az Ő teste EGY menyasszony lesz, aki sóvárogva fogja szólítani, „Jöjj Úr Jézus” és el fog jönni! Nem fog eljönni egy szétesett gyülekezethez, akik azt mondják: "Jézus, ha jössz, rendben, de még jobb, ha nem, mert nagyon jó programjaink vannak, ezeket amúgy megáldhatnád kicsit…” hanem egy felkészült menyasszonyhoz fog eljönni, aki tudatában van annak, hogy feleségül fogják venni! Aki tudja, hogy nem maga körül forog, hanem teljesen az Istenre irányul, és az evangelizáció, a szegények szolgálata, a politika, a kiscsoport, minden szervezés, kizárólag azt célozza, hogy a menyasszony felkészüljön, hogy felépüljön királyi szent papságra. Amen! |